Itt vagy: www.gyomro.hu » Hrek » 1956-ra emlékeztünk

1956-ra emlékeztünk

Gyömrőn október 23-án 15 órai kezdettel került megrendezésre a Petőfi Sándor Művelődési Házban a városi megemlékezés. A történelmi esemény 47. évfordulóján a vártnál is nagyobb számban megjelent közönség egy igen színvonalas ünnepi műsornak lehetett szem- és fül tanúja.
Dr. Gyenes Levente polgármester úr megnyitó beszédét követően Horváth István, a Gyömrői Ifjúsági Kör vezetőjének köszöntőjét hallgathattuk meg.
A műsor a Himnusz eléneklésével kezdődött, melyet maga az ünnepi műsor követett.
Nem véletlenül aposztrofáltam a műsort színvonalasnak a cikk elején. A Gyömrői Ifjúsági Kör tagjai és a gyömrői fiatalok – a szereplők – kiválóan mutatták be 1956. megrendítő eseményeit. A dokumentumfilmszerű előadásban remekül harmonizált a próza és az ének a XXI. századi technikával. A számítógép által megszerkesztett, valamint a hagyományos vetítőgéppel megjelenített képkockák – képsorok élethűen ábrázolták az akkori történéseket, melyek során a jelenlévők úgy érezhették, hogy szinte ők is részesei az eseményeknek. Szerencsére csak képletesen.
Sokak közölünk – sajnos – már megélhették az ’56-os eseményeket. Számukra az emlékek felidézése miatt, a fiatalok számára pedig azért volt megható a megemlékezés, mert a szülőktől, nagyszülőktől hallott elbeszélések korhűen elevenedtek meg előttük – előttünk.
Nem vagyok szakértő, de szerintem a színpad adottságait is jól ki tudták használni a szereplők. Elgondolásom szerint mindenki számára szívbe markoló élmény volt, amikor az utolsó mondat végén elaludtak a fények és a teljes sötétségben csak a színpadon égő gyertyák világítottak, ezzel emlékezvén az áldozatokra.
A műsor a Szózat – szintén közös – eléneklésével zárult.
Az elhangzott dalok is élőben kerültek eléneklésre, melyek szintén hozzájárultak a műsor színvonalának emeléséhez. Hiszen mindenki tudja, hogy nem könnyű eltalálni a megfelelő hangot, a bonyolult műveket pontosan visszaadni. Mindez nagyon jól sikerült a fiataloknak és joggal érdemelték meg a felharsanó vastapsot.
Ha a megemlékezésről beszélünk, nem szabad elfelejtenünk megemlíteni Kálmán Tünde nevét, aki megálmodta és megírta a forgatókönyvet, melyet nagy gonddal és odafigyeléssel valósított meg a szereplők kis csapata.
A szereplők mellett a Művelődési Ház dolgozóit is megilleti a köszönetnyilvánítás, akik biztosították a megrendezéshez szükséges helyet és a Művelődési Ház technikai adottságait.
Őszintén szólva nagy büszkeség töltötte el szívemet, amikor először megtudtam, hogy az ifjúság vállalta magára ezt a nehéz, de egyben nemes feladatot, mert ezáltal ők is megmutatták, hogy a város életében igen jelentős színfoltot képviselnek tevékenységükkel.
Mindenki számára láthatóvá vált, hogy a fiatalok is komoly részt vállalnak a többi civil szervezet mellett. A kemény munka és az elszántság kiválóan tükröződött az előadásban.
Véleményem szerint, aki el tudott jönni a megemlékezésre, nem bánta meg, sőt egy feledhetetlen élménnyel gazdagodott.
Természetesen a műsor végén a gratulációk sora sem maradhatott el.
Ezúttal szeretném megragadni az alkalmat, hogy magam és a megjelentek – bízom benne, hogy mindenkit képviselhetek egy személyben – nevében megköszönjem a szereplőknek és a segítőknek a fáradozásukat. Reméljük a közel jövőben többször is láthatjuk majd őket és továbbra is lelkesen felvállalják magukra egyes ünnepségek lebonyolítását.

Rgi weblap, 2003-11-06 00:00:00

« elz kvetkez »